Miért coach, miért mediátor?

Mácsik Mónika írása

Piackutatást végeztem így néhány szívemnek kedves családtagnak, barátnak, kollégának, ismerősnek elküldtem egy 13 kérdésből álló kérdőívet. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy mennyire ismert ez a két fogalom (coaching, mediáció), illetve, hogy milyen gondolatok, érzések fogalmazódnak ezzel kapcsolatban a kérdőívet kitöltők fejében.

Szeretném veletek megosztani tapasztalataimat.

Első, amit elmondanék, hogy mennyire jó érzés volt látni, a nagy létszámú kitöltést. (30-ból 21 válasz érkezett) amiért ezúton is nagyon hálás vagyok, köszönet érte Nektek!!! Nagyon-nagyon jó érzés megélni, hogy időt szántatok a kérdőívre!

A válaszadók közel 67%-a ismeri a coaching fogalmát, és 52% van tisztában azzal, hogy mit csinál egy mediátor. Arra gondoltam, kicsit feltornászom ezeket a százalékokat és megosztom veletek én magam mikor venném igénybe e két szolgáltatást, remélve, hogy ez segít jobban szemléltetni a két fogalom lényegét.

Személy szerint én coachhoz fordulnék, ha úgy érzeném, hogy már kb. fél éve nem tudok megbirkózni egy döntéssel, ha már annyira feszítene ez a döntési helyzet, hogy már aludni sem tudnék, és a munkámban is zavarna. Amikor már annyira beszűkülne a gondolkodásom, hogy érezném, ugyan azokat a köröket futom csak magamban, így jó volna egy tőlem független gondolkodás, aki egy másik nézőpontot tud adni egy gondolatmenetben. Lehet ilyen döntési helyzet, például egy párkapcsolati probléma, munkahelyi dilemma, önismereti kérdés, kommunikációs nehézség, vagy csak azt érzeném, hogy hiányzik valami az életemből. Nem pszichológushoz, vagy terápiába mennék, mert nem a múlt feldolgozásával szeretnék foglalkozni, hanem a jelenre és a jövőre koncentrálva szeretném a saját válaszaimat megtalálni a coach segítségével. Aztán elképzelhető, hogy olyan problémára lelnék, hogy a coach maga javasolja a pszichológust, de mivel nekem csak egy megoldandó problémám van, így úgy gondolom, hogy egy maximum 10 alkalmas találkozás megoldás lehet számomra.

Mediátorhoz akkor mennék, ha egy olyan konfliktusban lennék (bárkivel) – legyen az egy párkapcsolat, barát, férj, kolléga, szomszéd, kamasz gyerek – ahol már az észérvek régen nem hallatszanak meg, amikor már csak a saját érdekeit próbálja mindkét fél képviselni, és nem halljuk meg egymást, vagy amikor már csak arra tudunk gondolni, hogy biztosan bántani akarja egyik a másikat a mondataival. Mediátorhoz mennék, mert tudom, hogy fontos számomra a kapcsolat, mert az illetőt kedvelem, szeretem, vagy fontos nekem, vagy mert közös gyerekek miatt egy életre össze vagyunk kötve, vagy mert együtt kell dolgozunk hosszú távon és mindenképpen megoldást kell találni az együttműködésre. Ezekben az esetekben egy független, semleges, pártatlan harmadik személy tud közvetíteni közöttünk, hogy visszataláljunk a konfliktus valódi okához, hogy képessé váljunk kifejezni saját érzéseinket, szükségleteinket, érdekeinket úgy hogy az meghallgatásra találjon, és olyan megállapodás szülessen a végén, ami mindkettőnk megelégedésére szolgál.

Szóval, ha úgy érzed, hónapok-évek mennek el az életedből egy döntés meghozatalával, vagy néhány külső-belső konfliktus megoldására, akkor szerintem ne habozz igénybe venni egy coachot, vagy mediátort, mert bár pillanatnyilag soknak tűnik azaz összeg, amit alkalmanként ki kell fizetni, de számtalan álmatlan éjszakától, aggodalomtól, dühtől, stressztől menthet meg úgy, hogy tudod, nem terápiába jársz, nem kell megküzdeni komolyabb lelki folyamatokkal, csak annyival, ami a jelen helyzet megkíván, és tudod nem töltesz vele éveket, hiszen, maximum 10 alkalom.

Milyen legyen egy jó coach/mediátor?

  • empatikus, megbízható, határozott,
  • fiatalos, dinamikus, magabiztos,
  • szimpatikus, időben rugalmas,
  • nyitott, türelmes, tapasztalt,
  • hiteles, elfogadó,
  • árban elérhető, szakmailag képzett és még sorolhatnánk, hiszen mindenkinek más és más az igénye.

Véleményem szerint a felsoroltak mind nagyon fontos külső-belső tényezők, de ami a legfontosabb, hogy legyen meg a kliens és coach/mediátor közötti jó értelemben vett kémia, szimpátia, ami alapja egy hatékony együttműködésnek.

És mi az, amit hozhat egy jó coaching, vagy mediáció?

  • békét,
  • kölcsönös megértést,
  • tisztább kommunikációt,
  • szemléletváltást a hozott témában,
  • új élethelyzetet,
  • egy elakadáson való továbblépést,
  • döntést,
  • önismeretet,
  • nyugodtabb éjszakákat.

És a hozott témáktól függően még sorolhatnánk… 🙂

Így ha úgy érzed,

„úgy sem tud segíteni”

„majd én azt tudom”

„úgy sem értene meg”

„hosszú lenne elmagyarázni”

Akkor tudd, hogy létezik két olyan szakma, mely nem helyetted, hanem veled együtt segít megoldani azt a kérdést, amivel felkerested, biztonságos légkört teremtve megértéssel, empátiával meghallgat és odafigyel rád, kölcsönös megértést, és békét hozhat az életedben és nem kell éveket várni a megoldás megtalálását hozó megkönnyebbülés érzésére.

Mire van szükségem?

Mácsik Mónika írása

Életünk során személyes és társas konfliktusaink jelentős része abból adódik, hogy mi magunk számára sem vagyunk képesek megfogalmazni, hogy voltaképpen mire is van szükségünk, mik a vágyaink és elképzeléseink. Éveken keresztül elvárjuk társunktól, szüleinktől, testvérünktől, barátainktól, főnökeinktől, hogy találják ki és valósítsák meg azokat. És ha véletlenül ez sikertelen lenne, akkor hopp már is ott van a konfliktus.

Ismerős a helyzet,

amikor kinyitod a hűtőt pedig nem is vagy éhes és felfalod az egész tábla csokoládét, amit ott találsz?

amikor egy anya kétségbeesésében a kiabálást választja a gyerekeivel egy probléma megoldására?

amikor egy férj házasságának egy nehéz időszakában a félrelépést választja?

Vajon a fenti helyzetekben megfogalmazódik-e bennük valójában, hogy mire volna igazán szükségük?

Tényleg megkívántam a csokoládét, vagy kényeztetésre vágyom?

Tényleg a koszos ruha helye a fontos, vagy a férjem segítsége hiányzik a gyereknevelésben?

Tényleg csak az alkalmi sexre vágyom, vagy magányos vagyok a házasságomban?

Szükségleteink, vágyaink felismerése, megfogalmazása és kimondásának képessége rendkívül nagy erővel hat saját magunk és társas környezetünk számára, hiszen megkímél minket és őket számtalan parttalan vitától, és konfliktustól.

Senki, de senki nem született gondolatolvasóként még mi sem, ezzel a felismeréssel érdemes magunkba fordulni és látni másokat. Feltérképezni azt, hogy egy adott helyzetben, mi magunk, hogy vagyunk (félünk, dühöngünk, vagy boldogok vagyunk, stb.).  Ezután azt felismerni mi a szükségletünk, szándékunk, vágyunk, kérésünk (megoldást találni, bántani, felelősséget vállalni, stb.). És ha mindezt megfelelően én üzenetekkel kommunikálni is tudjuk, akkor valójában adtunk magunk és környezetünk számára is egy kulcsot ahhoz, hogy megértésre találjunk.

Bátran beismerni és felvállalni magunk számára, hogy ma éppen nem vagyunk jól, nagyon nagy dolog, és ha ezzel tisztában vagyunk, tudjuk, akkor és ott nehezebben fog menni minden.  Talán akkor nem kezdünk bele olyan dolgokba, ami nem kötelező, vagy tisztán látjuk, hogy az adott helyzetben nem fogunk 100%-ot nyújtani, így megkíméljük magunkat az eredménytelenségből adódó szégyenérzettől, vagy az éppen elénk bukkanó személyt egy konfliktustól.

Tudom, nem könnyű feladat felismerni saját érzéseinket, szükségleteinket, ehhez szükségünk van saját érzéseink elfogadására, saját magunk szeretetére, ismeretére…

Hogy ebben mi, vagy ki segíthet?

Önmagunkra való odafigyelés, megértés és türelem. És jól képzett szakemberek: mediátor, coach, tréner, terapeuta.