Tóth András írása
Tegnap vezetés közben – sokat ülök autóban és igyekszem felhasználni az időt “én-időként” belső utazásként is – három fogalom kavargott a fejemben: vallásosság, erkölcsösség, spiritualitás. Egy előadás témái voltak. Valahogy egyszerre jelentek meg, szinte láttam a három szót, mint játszadozó majom kölyköket, akik egymás farka után kapkodnak és viháncolva ugrálnak, hol egymás nyakába, hol messze ugorva incselkedtek. Képszerűen láttam, miközben két kamiont kísértem az úton. Próbáltam lexikonszerűen lefordítani, de ez csak kognitív erőlködés volt arra, hogy választ kapjak, mit keresnek itt.
Olyan ez, mint a háromlábú szék, gondoltam, látszólag másról van szó, még sincsenek egymás nélkül. vagy mégis lehet, hogy igen?
Jó, vegyük hát az asszociációkat. Vallásosság, hagyomány, szertartások, vallásgyakorlat, vallásos élet. Templomba járunk, szertartásokat végzünk, medret adunk a hitünknek. Szokásrendszerek, szabályok, keretek, melyekre szükség van, mert megtartanak. Keret a személyes találkozáshoz, mint egy randi vacsora keretei: hely, idő, színház, csokor, gyertya, vacsora, séta, csók…
Az evangélium Krisztusa azt mondja: Egy i betű sem veszhet el a törvényből. Szigorúnak hat, aztán ott az ambivalens kiegyensúlyozás: A szeretet felülírja a törvényt – a szombat megszegése a szeretet miatt… „Ha szomjas az ökröd, vajon nem oldozod el szombaton is?” Még az ökröt is…
Ha már Krisztust említjük, van egy története a vámos és farizeusról – templom, vallásos cselekedet, egy bűnös és egy törvénytisztelő, megvan a szitu. Miért is a bűnös megy haza megigazultan, aki megszegte a törvényt?
Talán, mert ebben az állapotában olyan emberi volt, személyesen tudott az Istenhez fordulni, spirituális lény lett. A farizeus pedig saját jósága páncéljába zárva magát, nem tudott kapcsolódni.
Na, és az Erkölcs? Parancsok, szabályok „tartsd meg a parancsokat!” Mégis, ha követni akarsz, neked több kell! Valami hiányzik!
„Amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te, se tedd másokkal!” „Amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek; tedd azt te is!” Ezt mind megteheti bárki, valami több kell! Te magad kellesz, a veled való kapcsolat. Erkölcsös a farizeus? Emberi értelemben igen, isteni értelemben nem. Vallásos, de nem erkölcsös, mondhatjuk, mert nem tud szeretni, magával van betelve. Valami hiányzik a kapcsolatból, ő maga! Erkölcsös a vámos? Nem, viszont spirituális, személyes kapcsolatba kerül Istennel a kapcsolati vágy és az irgalom által. A párkapcsolatban is erre vágyunk, az érzelmi bevonódásra, a válaszkészségre, jelen lenni egymás számára.
A spiritualitás személyes, mély szeretetkapcsolat Istennel, aki más kultúrákban nevezhető másként is. Az Isten jelenlétében lenni: „nézem őt és ő néz engem…” Ilyen értelemben a párkapcsolat is spirituális.
Leginkább megfordítanám a sorrendet: Spiritualitás – erkölcsösség – vallásosság
A vallásosság törvényei, szabályai önmagában üresek, segítenek az erkölcsösségben, de nem maga a törvény, hanem a szeretet miatt teszem meg a törvényt, leszek erkölcsös.
Az igazi emberi és a spirituális kapcsolatokban sem szabályokat tartunk be, hanem, belehelyezzük magunkat a kapcsolatba, átengedjük magunkat. Így érthető, hogy „Szeress és tégy, amit akarsz!” (Szent Ágoston)
Lassítok, hazaérkeztem.